SAM_1115

   “Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám…” Akár kezdődhetne így is a történet, mivel teljesen helyénvaló lenne. 2016. március 02.-án hajnali 5 órakor a reggeli kávémat iszogatva már azon morfondíroztam, mi legyen a stratégia a mai napra. Vártam a barátom, Csonti megérkezését, hogy útnak induljunk a maconkai víztározóra tréningezni egy kicsit.

   Megérkezésünk pillanatában még mindig nem tudtam melyik tórészletet válasszam, de egy hirtelen jött gondolat arra ösztönzött, hogy mivel február elején nagy sikerrel zártam a déli versenypályán, így most próbára teszem a PistaMixet a nagy tavon. Úgy 300m-re a saroktól vertünk tábort.

   A horgászat megkezdése előtt a legelső tennivalóm az etetőanyag bekeverése volt, hogy utána kényelmesen össze lehessen állítani a szereléseket. Nagyon nagy hasznomra vált a magammal hozott halradar, mivel elég gyorsan tiszta képet kaptam a mederfenék helyzetéről. Találtam magam előtt egy szép kis törést, ahol az átlagos 2,1 méteres vízmélység 3 méterig bukik. A szonár érzékelte is a halak jelenlétét, így hát az egyik botommal ide kezdtem dobálni. A másik botot nagyobb távolságra szántam, ahová a partról a szonárt már nem tudom bejuttatni.

   Etetőanyagnak PelletPistaMix-et és MethodPistaMix-et kevertem be. Csalizásra a mai napon pedig a 10 mm-es Pop Up oldódó feederes bojlikat részesítettem előnyben. Teljes volt a repertoár, minden íz és méret megtalálható volt nálam, így volt miből válogatni.

   Az első bedobást hamarosan kapás követett, egy dévérkeszeg jelentkezett. Nem sok idő elteltével újra jött a következő kapás, ami picit nagyobbnak tűnk a keszeg után. Megérkezett az első pontyocska – nem volt valami “hűdenaaagy”, de legalább van hal. Még be sem tudtam dobna a felcsalizott szerelésem, de már megint kapásom van és újabb ponty érkezik a matracra. Már éreztem, hogy hasonló élményben lesz részem, mint február elején a déli versenypályán – kár, hogy a lottószámokhoz nincs ilyen érzékem. Eszméletlen tréning következett, már szinte nevetségesnek tartottuk, ami zajlott. Úgy ugráltunk a botokért, mint a bazári majmok. Igaz, hogy nem voltak a pontyok méretei rekordlistásak, nem lehet mindig a nagy Ő-re várni, de roppantul élveztük, igazi örömpeca alakult ki a nap végére.

   A jobb szomszédból tiszteletét tette nálam Pali bácsi, aki csodálkozva érdeklődött, mi lehet a nagy titok, mert bizony még nem igazán látott ilyet. Két fárasztás között beszélgettünk, majd számot cseréltünk. Csak a szavait tudom idézni, miképp annyit mondott, “Nekem ettől nagyobb bizonyíték nem kell, hogy a szemem láttára több tucat halat sikerült megfogni. Itt horgászom mellettetek, azt se tudom már mit tegyek fel csalinak, de csak három halat tudtam fogni.” Viccesen reagáltam rá neki, hogy “Tudja miért nem fog olyan sok halat? Mert nem a Pistamix-el horgászik.”, majd egy jót nevetve vissza ballagot a székéhez.

   Pontymatracunkra nagyon sok hemperegni vágyó ponty érkezett, hogy betekintést nyerjenek egy pillanatra, milyen is a kinti élet. A legszebbek között sorakozott egy 4,7 kg-os koi ponty, egy 3,5 illetve egy 3 kg-os példány. A többi résztvevő átlagsúlya kb 1-1,5 kg között alakult. Adatgyűjtésem a nagy forgalom miatt leredukálódott a strigulahúzásra – erre volt csak idő. A peca befejeztével, viszont nagy meglepetésként ért az eredmény. 47 db ponty mellett 14 db kárász és keszeg ékeskedett. Nagyon szép teljesítmény, a vártnál jóval nagyobb. Hamarosan újra el fogok látogatni, mert idáig soha nem kellett csalódnom az évek alatt a maconkai víztározóban. Hal nélkül még soha nem maradtam ezen a vízen.


Berényi Norbert (Pistamix TEAM Teszthorgász)